Romhányi József: Focimeccs
Huszonkét esztelen, félmeztelen
egyén,
egymás hátán-hegyén
nyüzsög lenn a pályán.
Mások mája táján taposnak,
és, ha elég laposnak
lát a bíró minden egyest,
megítél egy tizenegyest.
S mert a szegény feje tizenegyest kirótt,
a fele közönség átkozza a bírót!
De senki sem csendes a nagy embertömbből,
mert a másik fele harsány éljent bömböl.
Ezalatt a meccsen
néhány sípcsont reccsen,
szerteszét vér freccsen.
Fel sem veszi egy sem
a fetrengő játékost.
Fontosabb a játék most.
A vad középcsatár átgázol a bekken.
Úgy esik az össze,
hogy csak meg se nyekken,
azután a labdát megcélozza jól:
goóóóóóól
Egy alacsony néző,
ki oda nem lát át,
ordítva paskolja a szomszédja hátát:
vegye le a kalapját,
mert szétverem alapját,
azt a kerek tököt!
S feje felé bökött.
Erre az:
Ó! Te gaz!
Engem sértegetni mersz-e?
– Persze –
Mind a ketten szólnak egy-két havernek:
– Gyertek, fiúk segíteni, ha vernek!
Jöttek is mind verekedni,
úgyis kezdtek berekedni.
Buzgón verekedtek, bíz’ nem voltak restek!
S időnként a gyepre elnyűtt testek estek.
De a két okozót
rejti már a bozót.
S merre egy rést leltek,
gyorsan elszeleltek.
A többit azután alig egy-két nappal,
a derék rendőrség verte szét kardlappal.
Le a kalappal!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése