Megint csak pislogok, mint hal a szatyorban. Párszor elmondtam, de le lettem hurrogva egyesek által. Én akkor is így látom évek óta: a szezon végére nincs meg az összhang, a lendület, a hév. Vagyis nem annyira, amennyire kellene, elvárható lenne tőletek. Ennek köszönhető a legutóbbi, Zalaapáti elleni hazai meccsünk is. Tudom, elhiszem hogy fáradtak vagytok. De a többi csapat is annyit játszik, mint Ti. Szóval nem tudom mi a magyarázat. Persze vereség nélkül nincs szezon, viszont ezen a meccsen nem voltatok rosszabbak az ellenfélnél. Egy döntetlen jobb lett volna. Az ezüsthöz az is kevés lett volna, mert nem tudjuk mit hoz a jövő hét. De most már mindegy is. Bronzérmes lesz a csapat, ezen nem változtat semmi. Viszont ez nem kell hogy azt jelentse, hogy minden mindegy. Igenis meg kell mutatni, hogy jobbak vagytok a vasboldogasszonyi csapatnál. Ne legyen mumus az a csapat! Sérülésmentes meccset kívánok! ;)
A múlt vasárnapi meccshez visszatérve: Nem voltam megelégedve a játékvezetéssel. Nagyon nem. Elnézett sok kisebb-nagyobb szabálytalanságot a bíró, pedig ha az első alkalommal lefújja, nem durvul el a játék. Sajnos egy csúnya sérülés is történt. Egyik apáti játékos, aki nem mellesleg a "mi fiunk" is volt, térdszalag szakadást szenvedett. Már szerencsésen túl van a műtéten. Lichti gyors felépülést kívánok Neked az egész vonyarci csapat és a szurkolók nevében is!
Az ifi csapat szerencsére -de nem a szerencsének, hanem az összeszedettségüknek köszönhetően- megint győzött. Remélem az ősszel is szépen meneteltek felfelé "ifjak"! Persze ne feledkezzünk meg az utolsó fordulóról sem, azt se linkeskedje el senki! Bízom bennetek. Mert jó a csapat! ;)
Hajrá fiúk! Hajrá Vonyarc!
Képeket I D E töltöttem fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése